Kr. előtt 560-480 között északkelet Indiában élt Sziddhártha Gautama, a vallás alapítója, aki később a Buddha – felébredettet vagy megvilágosodott – néven lett ismert.

Élete, a teljesség igénye nélkül:

Életéről csak legendás adatok állnak rendelkezésünkre. Fejedelmi családba született, előkelő, uralkodásra méltó nevelést kapott. Tanulmányai befejeztével megházasodott, gyermeke született.  A palotában elszigetelten, csak az élet szép oldalát láthatta, míg elhagyva a palotát nem találkozott a szenvedéssel, betegséggel, elmúlással. Huszonkilenc éves korában elhagyta a házát, nejét és kisfiát. Aszkétává lett, hogy lelke nyugalmát megtalálja..

Aszkéta életet élt, komoly szinteket ért el a kor neves mestereitől, de őket meghaladva tovább állt és nem hagyta abba a gyakorlást. Gaya városkában, egy fügefa alatt, elmélkedés során megvilágosult, felismerte a dolgok végső összefüggését – a négy nemes igazságot – ezzel megtalálta a megváltó gondolatot. Ezen az éjszakán vált “megvilágosodott” emberré, Buddhává. Hamarosan hirdetni kezdte a megváltás tanát.

Hirdette tanítását az indiai tájakon vezető vándorlásai alatt, egészen 80. életévében bekövetkezett haláláig. Tanítványokat gyűjtött maga köré, és a szenvedés lényegének megértésére és leküzdésére oktatta őket.

Híveinek egy része egyedüli életcéljának a Buddha által mutatott út követését tekintette. Őket szervezte szerzetesrendbe (szangha). A próbaidő eltelte után fogadalom letételével, majd szigorú előírások (tíz parancsolat) megtartásával, gyónásokkal, vezeklésekkel folytatták a rendi életet. Később a szerzetesek rendje kiegészült női rendekkel is. A világi követők számára enyhébb előírásokat, viselkedési normákat szabtak.

Buddha tanítása 

Buddha a megvilágosodás során rájött, hogy az emberek azért szenvednek, mert soha nem elégedettek azzal, amijük van, hanem mindig többet akarnak. Az embereknek új gondolkodás- és viselkedésmódot kell elsajátítaniuk. Buddha az első beszédében (dhammacakkappavattana sutta – A Tan Kerekének Megforgatása) fektette le tanításának alapjait. A tanítás középpontjában a négy nemes igazság állt:

1. Minden létezés, szenvedés (dukkha)
2.  A szenvedés oka a mohóság
3. A szenvedésnek véget lehet vetni
4. A szenvedés megszüntetéséhez vezető út a nemes nyolcrétű ösvény.

A nemes nyolcrétű ösvény középút a szélsőséges kényelem és a szélsőséges nélkülözés között. Nyolc lépcsőfoka segítségével az emberek bölcsebb, könyörületesebb életet élhetnek:

1. Helyes szemlélet – A Négy Nemes Igazság
2. Helyes szándék – Cselekedeteink mögött meghúzódó szándék tisztasága.
3. Helyes beszéd – Tartózkodás a hazugságtól, a rágalmazástól, a durva beszédtől és az üres fecsegéstől.
4. Helyes cselekvés – Tartózkodás a lopástól, gyilkolástól és helytelen szexuális viselkedéstől, mellyel valakinek ártunk.
5. Helyes megélhetés – Olyan megélhetés, mellyel a legkevesebbet ártunk más lényeknek, környezetünknek.
6. Helyes erőfeszítés – Jó cselekedetek és aktivitás a spirituális úton.
7. Helyes éberség – Jelenségek és önmagunk vizsgálata, szándékaink tudatosítása.
8. Helyes elmélyedés – a higgadt, boldog elme kialakítása, gyakorlatilag a meditációs praxisra utal.

A végcél mindenki számára a szenvedésektől való megszabadulás, a létkörforgásból való kikerülés, a nirvána állapotának elérése. A teljes felszabadultság állapota nem a halál után vagy a halállal nyerhető el, hanem az arra érdemes egyén megvilágosodásával. Törekedni kell erre. Buddha utolsó tanácsa is ez volt halála előtt.

A valóság természetéről Buddha három dolgot állított, ami szembe ment a kor brahmanisztikus elképzelésével. Ez a három jellemző, hogy minden múlandó, semmi sem örök, hogy a világ szenvedés teli, valamint, hogy nincs egy állandó, örökké élő átmanunk, lelkünk.

Fontos megjegyezni, hogy a szenvedésnek fordított dukkha szó, inkább egy kibillentségre, az egyensúly hiányára utal. Nem az a lényeg, hogy az életünk úgy ahogy van rossz, hanem a folyamatosan változó szélsőséges állapotaink végső soron nem kielégítőek, elménk szinte sosem nyugszik meg.

Az anátman, vagyis az éntelenség sem nihilizmusra utal, hanem arra figyelmeztet, hogy ne keverjük össze a valódi énünket a hétköznapi működésünkkel.

A függő keletkezés tizenkét láncszeme

Ezen a tanításon keresztül vezeti le a buddhizmus, hogy hogyan vezet a dolgok helytelen szemlélete a szenvedéshez és milyen oksági láncolat vezet ebből a létesüléshez. Ez a tizenkét láncszem a következő:

/Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_tizenkét_nidána/

Ez a gondolat a halál és újjászületés körforgását is megfogalmazza, amit szamszárának neveznek. Az ettől való megszabadulás a buddhizmus alapvető célja, illetve az, hogy mást is segítsünk ennek elérésében.

A buddhista filozófiának, ismeretelméletnek és kozmológiának több hagyomány által maradt ránk rengeteg írása és sok iskola alakította ki a sajátos működését, világképét. A fent leírtak azok az alapvető buddhista tanítások, amik minden iskolában egyeznek és amire a sajátosságok épülnek.

Photo by Manuel Cosentino on Unsplash