A legjellegzetesebb tibeti buddhista oltár része a hét darab felajánló csésze. Ezek mindig a mécsestartóval együtt jelennek meg, így összesen nyolcféle felajánlást jelentenek. A hét csészét vízzel szokták reggelente megtölteni, majd este ki kell önteni és lefele fordítania csészéket. Másnap reggel aztán újra megtöltik vízzel. A nap végén a vizet lehetőleg növényekre öntsük. Természetesen, ha nem tudjuk ezt mindennap elvégezni, törekedjünk, hogy minél többször megcsináljuk, és meglátjuk, hogy milyen jó keretet ad ez a napunknak.
A felajánlás csészék mind mást jelentenek, balról jobbra a következőket:
Ivóvíz, fürdővíz, virág (látással kapcsolatos), füstölő (szaglás), a mécses (ehhez van külön mécsestartó. A bölcsesség, tiszta elme jelképe), parfüm, étel (ízlelés) és zene (hallás).
Miközben végezzük a felajánlást, elképzelhetjük, hogy mindezeket a tiszta érzékszervi tárgyakat ajánljuk fel a buddháknak és bódhiszattváknak, amivel az adakozást gyakorolhatjuk.
Gyakran láthatjuk, hogy néha a csészék rizzsel vannak töltve a virágnál, amire virágot tesznek, így a füstölőnél is, ebbe szúrják a füstölőt, az ételhez valamilyen édességet és a halláshoz kapcsolódó tálkához pedig egy kagylót raknak a rizsszemekre. A többi tálba ugyanúgy vizet öntünk. Így is összerakhatjuk az oltárunkat, amit nem feltétlenül kell minden nap cserélni. Bárhogyan is csináljuk, a felajánlást balról jobbra kell végezni.
Természetesen nem a buddháknak, bódhiszattváknak, védelmezőknek és meditációs istenségeknek van szüksége a felajánlásunkra, hanem ez magunknak egy eszköz, hogy minden reggel erősítsük célunkat. Ezek a felajánlások mind a vágyainkat is jelképezik, amin keresztül a világhoz ragaszkodunk. A felajánlással lemondunk a vágyainkról. Így reggelente tudatosíthatjuk e célunkat.
Másik gyakori kellék a mandala felajánló tál. Alapvetően a mandala felajánlás a tibeti ngöndro, vagyis alapgyakorlatok egyik eleme. Ennek megvan a maga rítusa, de van mód az oltárunkra is építeni egy mandalát felajánlásképpen. Ez a mandala a szent méru hegyet jelképezi, ami egy ősi indiai kozmológiai ábrázolás. Az egész világunkat jelenti, így itt magát a világot ajánljuk fel. Magán a hegyen az istenek laknak. Az oltárra négy rézgyűrűből álló szettel tudunk mandalát építeni. Ehhez Mindegyik gyűrűt rizzsel vagy féldrágakövekkel töltünk meg és így a tetejére tudjuk rakni a következő, kisebb gyűrűt. Így a végén egy emeletes kis „építményt” kapunk.
A felajánlások közben mondhatunk bármilyen buddhista mantrát, amit ismerünk, vagy ha tudunk direkt a felajánlásról szóló imát, az még jobb. A lényeg, hogy ne tekintsük a felajánlást egy olyan rituális dolognak, ami komoly képzettséget igényel. Mindenki végezheti a maga módján.
