Hindu és Buddhista istenek

Hindu és Buddhista istenek

A hindu panteon tele van különböző istenekkel, akik valamilyen módon a világon uralkodnak. Természeti erőket és minden emberi életvitellel kapcsolatos dolgot testesítenek meg. Az ősi védikus istenek szerepköre az idő előrehaladtával változott. Kevesen tudják, de vannak az indiai területen a hindunál régebbi, törzsi kultúrák, melyeknek a hiedelemvilágát a hindu kultúra magába olvasztotta, így változott az istenek száma és szerepe is.

Az ember istenekhez való viszonya szintén változik az idő múlásával, de még a különböző hagyományok és filozófiai iskolák is máshogy állnak hozzá a kérdéshez. Ettől lesz a hindu vallás egy olyan színes kavalkád, mint az indiai bazárok fűszerkínálata, vagy bármi, ami Indiához kapcsolódik.

Mára tipikussá vált az ún. Trimurti, ami a három legerősebb természeti törvényt testesíti meg egy hindu istenhármas formájában. Ők Brahma a teremtőisten, Visnu a világ fenntartója és Siva, aki a pusztításért, és így a transzformációért felelős. Ez utóbbi korántsem negatív szerep, hiszen belátható, hogy az új dolgok létrehozásához mindig szükség van az elavult, régi dolgok megszüntetésére.

Siva a jóga ura is, ami szintén összefügg a transzformációval, mivel elsősorban a jóga egy belső ösvény, ami a változásról szól, hogy jobb irányba tereljük az elménket.

Siva fia Ganésa, az elefánt fejű isten az akadályok elhárítójaként és a jólét megteremtéséért felel. Szinte minden indiai üzletben ott van a szobra, mivel tőle várják az üzlet sikerességét.

Ezeknek a férfi isteneknek megvannak a női párjaik és mindnek több megjelenési formája van, valamint lehetnek földi megtestesüléseik is, amiket avatárnak hívnak. Ilyen Krisna vagy Ráma, akik Visnu avatárjai. Érdekes módon Buddhát, aki egy megvilágosodott ember, a hindu vallás szintén magába szippantotta és őt is Visnu megtestesülésének tartják.

A buddhisták számára ez nem így van. Sőt, maga Buddha, bár elismerte az istenek létezését, mégsem tartotta fontosnak a nekik bemutatott áldozatot. Különösképp ellenezte az állatáldozatot, ami ma sem ritka Indiában. Tévesen nevezik ateistának, pedig csak nem az istenek kedvének elnyerését tartotta fontosnak a boldogságunk megteremtéséhez, hanem saját magunk lehetőségeinek kibontakoztatását, a saját elménkkel való munkát.

Mégis, a buddhizmus terjedésével kialakult a buddhista világ panteonja, istenség „rendszere” is. Ezeket azonban nem tőlünk független létezőként kezelik, hanem a saját magunk buddhatermészetének, megvilágosodott énünknek a különböző megnyilvánulásaként. A rajtuk való meditáció és mantra recitáció segít ezeknek a tulajdonságoknak a kibontakoztatásában.

Ezekre az istenségekre tekinthetünk bódhiszattvaként is, olyan lényként, aki fogadalmat tett, hogy számtalan életen keresztül a világ minden lényének a segítésén dolgozik. Ezért nem válik teljesen megvilágosodott buddhává (a szó megvilágosodottat jelent, nem csak a történelmi Buddhára vonatkozik), aki nem testesül meg újra a földön.

Ilyen például Csenrézi, vagy szanszkrit nevén Avalokitésvara, a szeretet és együttérzés bódhiszattvája, vagy Mandzsusri, a bölcsesség bódhiszattvája. A híres Om Mani Peme Hung vagy Om Mani Padme Hum (első a tibeti, utóbbi a szanszkrit kiejtés) mantra is Csenrézi mantrája, amit bárki recitálhat maláján. A különböző képek és szobrok nézése segíti a koncentrációt recitálás közben.

Egy Buddhát ábrázoló képet vagy szobrot tekinthetünk a mindenkiben ott rejlő megvilágosodás, így a saját megvilágosodásunk lehetőségének jelképeként is.

Számtalan osztályozása létezik még a buddhista istenségeknek, amiről könyvet lehetne írni, de nagyjából így is betekintést nyerhetünk az indiai világ és vallások sokszínűségébe.