A kincses vázák története ezer évvel ezelőtti időkre nyúlik vissza.
Guru Rinpoche egy utazása alkalmával egy elszegényedett királyságot látogatott meg, ahol a nélkülöző, mostoha természeti környezetben élőkön segített királyuk kérésére. Egy Zambala szertartást végzett, melynek áldása révén a föld gazdagodni kezdett, az emberek nem szenvedtek többé a nélkülözéstől. Erre a szertartásra készült az első váza, amit sok ilyen szertartás követett, hisz a Himalája hegyvonulataiban élők számára a létfenntartás komoly nehézségekkel járt.
A mai napig ezek a titkos utasítások határozzák meg a vázák összeállítását, a bele kerülő szent tárgyakat.
A kincses vázák szent tartalma és rituálék ereje gazdagságot hoz, javítja az egészséget és gyógyulást, csökkenti a haragot és a konfliktusokat, növeli a bölcsességet és az együttérzést.
Hagyomány szerint a tibeti kincses vázákat olyan kiemelkedő alkalomra adják, mint a születés, esküvő, új vállalkozások indítása. A kincses vázát otthonukban vagy üzletükben tartják kiemelt helyen vagy földbe temetik egy kiválasztott helyszínen.
Ezek a vázák feng shui szempontból is tökéletes megoldások, a környezeti szennyező anyagokat semlegesítik, helyreállítják az egyensúlyt, vitalitást, energiát adnak. Úgy gondolják, hogy amikor a külső környezet megtisztul és meggyógyul, az érző lények természetesen felszabadulnak a szenvedésektől, és az egyensúly helyreállítható. Guru Rimpoche szerint mindenütt, ahol egy kincsvázát helyeznek el, a Dharma természetesen virágzik, és megtapasztaljuk a gyógyulást, a jólétet.
A váza rejtett kincseket tartalmaz, azokat tilos felnyitni. Megvilágosult szerzetesek ruhafoszlányai, gyöngyök, szent helyekről homokszemek, megszentelt rizs, gyógynövények, mantratekercsek és egyéb titkos kincsek vannak benne, melyek több hónapos szertartással készülnek el, hogy aztán kifejthessék áldásos hatásukat.
