A mala a dharmikus (hindu, buddhista, dzsain) vallások imafüzére. Az elmondott mantrák számlálásához használják. A hinduknál hívják dzsapa malának is és a mantrák ezen való számolását dzsapázásnak. Állítólag minden vallás imafüzérének őse az indiai mala. 108 szemből áll plusz egy „guru” szemből. A 108 vallásos jelentőségű szám, aminek számos magyarázata van. Az egyik szerint 108 tudati szennyeződés van, melyet meg kell tisztítani, de fontos szám a 9-es is, aminek a többszörösei kapnak fontos szerepet, így nem csak a 108, de a 18, 27 vagy az 54 is fontos számok. A kisebb malák általában 27 szemesek, amit a tibetiek a leborulások számolásához használnak, mivel leborulás közben ezzel egyszerűbb a számolás.
Anyagát tekintve számos fajtával találkozhatunk. Hogy milyen anyagból van, az az adott vallási irányzat függvénye. A hindu saivák (Siva hívei) a rudraksát (erről itt írtunk bővebben) részesítik előnyben, míg a vaisnavák (Visnu követői) a tulasziből készültet. A buddhista malák is függnek az irányzattól. A legtöbbfélével a tibeti buddhisták körében találkozhatunk. Itt elterjedt a bódhi fa vagy mag mala, de szívesen alkalmaznak drága vagy féldrágaköveket, kagylót és egyedül itt találkozhatunk csontból készült malával is. Ritkán, de tibetben is használják a rudraksát, főleg a különböző tantrákban. Ahol a mahajána buddhizmus terjedt el, így Japánban vagy Koreában, a fából készült malák a népszerűek. Ezek mindenféle fából készülhetnek.
Míg Indiában bal kézzel gyakran meg sem lehet érinteni a malát, addig a tibeti hagyományokban bal kézzel szokás használni. A vaisnavák külön dzsapa zsákot is használnak, amit a nyakukban hordanak és a jobb kezüket betéve tudnak mantrázni. A mutatóujjukat ilyenkor kilógatják a zsákból, mert tisztátalannak vélik. Magyarország szerte is találkozhatunk ezzel a szokással, mivel a köznyelvben „krisnásokként” elterjedt hívők a vaisnavák táborát erősítik.
A mantrázást a guru szemtől -mely a legnagyobb szem a füzéren- kell kezdeni, és mikor körbe érünk a guru szemnél állunk meg, majd megfordulva folytatjuk a folyamatot. Így követhetjük, mikor érünk körbe. A buddhisták általában a mutató és hüvelykujjuk között tartják a gyöngyöket, míg a hinduk a középső és hüvelykujjukkal, hasonló okokból, amit a dzsapa zsákokról írtam. A tibeti imafüzérekre úgynevezett számlálót is raknak, aminek a segítségével a megtett köröket is számolhatjuk. Ez akkor fontos, ha fogadalmunk van például 100.000 mantra elmondására és ezzel hetekig, hónapokig észben tarthatjuk, hol járunk. Ezeket a számlálókat a guru szemtől számítva 21 szem után erősítik a malára mindkét oldalon.
Manapság a keresztény rózsafüzérhez hasonlóan divatcikké is vált a mala, illetve használják ezoterikus körökben a szimpla áldásos hatása miatt is. Ezért népszerűek a különböző ásvány malák is, amik testünkön hordozva fejtik ki pozitív hatásukat. Ugyanígy a különböző és termés maláknak is tulajdonítanak testünkre és elménke való pozitív hatást. Sokan mégis inkább mala tartó szütyőkbe rejtik el vallási eszközüket a kíváncsi szemek elől, ahelyett, hogy ékszerként viseljék.
Bármilyen okból is válasszunk malát, nem árt tudni a mögötte meghúzódó hagyományok alapjait.
