Nevető Buddha

Kr. előtt 560-480 között északkelet Indiában élt Sziddhártha Gautama, a vallás alapítója, aki később a Buddha – felébredettet vagy megvilágosodott – néven lett ismert.

Élete, a teljesség igénye nélkül:

Életéről csak legendás adatok állnak rendelkezésünkre. Fejedelmi családba született, előkelő, uralkodásra méltó nevelést kapott. Tanulmányai befejeztével megházasodott, gyermeke született.  A palotában elszigetelten, csak az élet szép oldalát láthatta, míg elhagyva a palotát nem találkozott a szenvedéssel, betegséggel, elmúlással. Huszonkilenc éves korában elhagyta a házát, nejét és kisfiát. Aszkétává lett, hogy lelke nyugalmát megtalálja..

Aszkéta életet élt, komoly szinteket ért el a kor neves mestereitől, de őket meghaladva tovább állt és nem hagyta abba a gyakorlást. Gaya városkában, egy fügefa alatt, elmélkedés során megvilágosult, felismerte a dolgok végső összefüggését – a négy nemes igazságot – ezzel megtalálta a megváltó gondolatot. Ezen az éjszakán vált “megvilágosodott” emberré, Buddhává. Hamarosan hirdetni kezdte a megváltás tanát.

Hirdette tanítását az indiai tájakon vezető vándorlásai alatt, egészen 80. életévében bekövetkezett haláláig. Tanítványokat gyűjtött maga köré, és a szenvedés lényegének megértésére és leküzdésére oktatta őket.

Híveinek egy része egyedüli életcéljának a Buddha által mutatott út követését tekintette. Őket szervezte szerzetesrendbe (szangha). A próbaidő eltelte után fogadalom letételével, majd szigorú előírások (tíz parancsolat) megtartásával, gyónásokkal, vezeklésekkel folytatták a rendi életet. Később a szerzetesek rendje kiegészült női rendekkel is. A világi követők számára enyhébb előírásokat, viselkedési normákat szabtak.

Buddháról és tanításairól bővebben itt olvashatsz.