Leírás
Guru Rinpocse, vagy más néven Padmaszambhava, mely lótuszban születettet jelent, a tibeti buddhizmus központi alakja. Olyannyira, hogy a nyingma, vagyis a legrégebbi tibeti buddhista iskolához tartozó kolostorokban, az oltáron gyakran Guru Rinpocse és nem Sákjamuni Buddha szobor van középen.
Ez természetes, ha megértjük, hogy a tibeti buddhisták számára Guru Rinpocse egy második buddha, aki a kor elvárásaihoz igazította a tanokat. Sőt, egy történet szerint a történelmi, vagyis Sákjamuni Buddha a halála előtt jósolta meg, hogy újra eljön, hogy a tantrát tanítsa, mikor megérett rá a világ.
Számos történet és legenda kötődik a nevéhez, hogy hogyan szelídítette meg a haragos démonokat, vagy hogyan győzte le őket. A himalájai régióban szinte mindenhol találunk szent helyeket, ami hozzá kapcsolódik, barlangokat ahol ő vagy tanítványainak egyike meditált, helyeket, amiket megtisztított az ártó erőktől.
-Guru Rinpocse thangka és réz szobor–
Többféle verziója van élete történetének, van ahol egy tó közepéből sarjadó lótuszban születik meg és egy király talál rá. Van, ahol a király fiaként említik, de olyan verzió is van, amiben már tibetiként született. A negyedik verzióban Dél-Indiából származtatják és a másik híres szent, Sántaraksita sógoraként jelenik meg.
A legismertebb és elterjedtebb a lótuszban született verzió, a ma élő mesterek is ezt tanítják, valamint az angolul és magyarul megjelent művek is ezt teszik kizárólagossá.
Ami biztos, hogy valóban élt egy feltehetően az Észak-Indiai Kasmir területétől nyugatra lévő helyiségből származó ember, aki a híres tibeti király, Triszong Decen hívására, az említett Sántaraksita segítségével megalapozta a buddhizmust Tibetben és felépítette az első kolostort, a Szamjét a nyolcadik században.
Tőle elválaszthatatlan legfontosabb tanítványa és egyben kedve, Jese Cögyal. Gyakran az ábrázolásokon is ketten jelennek meg.
Buddha tanításairól itt írtunk bővebben.