Eredete:
A vélemények megoszlanak arról, hogy melyik törzs használta először az álomfogókat, de a legtöbb forrás alapján az észak-amerikai Ojibwa nevű klántól származtathatók, később viszont a cseroki és kajova népek vitték tovább, mint hagyományt. A hatvanas, hetvenes évek pánindián mozgalmai után, a legtöbb őslakos népcsoport átvette az álomfogók használatának szokásait, így az álomfogó az őslakosok egységes szimbólumává vált.
De tekintsünk vissza még régebbre, az álomcsapda előtti időkre, ugyanis az Ojibwa törzsnek számos története van az álomfogók létrejöttéről és készítési módjáról.
Az ősi legendák szerint Absibikaashi, a Pók Asszony elhozta a Napot a törzseknek és védelmezte őket a rossz szellemek ellen. Megépítette lakhelyét és hajnalhasadás előtt hálójával elkapta a napfelkeltét, mint ahogy az álomfogó kapja el a rossz álmokat. Azonban, ahogy gyarapodtak a törzsek és nagyobb területeken szétszóródtak, egyre nehezebb lett Pók Asszony számára eljutni minden területre.
Emiatt az anyák, nagymamák és nővérek vették át e nemes feladatot és kezdték el az álomfogók készítését, amelyek egyfajta talizmánként működtek, és elsősorban a gyermekek álmának megóvásáért voltak felelősek. Emiatt leggyakrabban a csecsemők kosarára, vagy az alvó helységük felé akasztották. Jellemző volt még a harcosoknak hajukba akasztani, ugyanis így védve voltak az ellenséges támadások következtében.
Milyen részekből is áll egy álomfogó és miket szimbolizálnak?
Az alapja egy karika vagy könnycsepp alakú keret, amelyet kezdetben som vagy fűzfa ágából készítettek. Mivel a fa idővel kiszárad, ezért az álomcsapda hálója összehúzódik, ami a fiatalság mulandóságát reprezentálja.
A karika az élet körforgását jelenti, ami gyökeret ver az indián törzsek összes tanításában és történetükben. Azt szimbolizálja, hogy nincs kezdet és vég, az élet folyamatos körforgásban van. Mint, ahogy a Nap megteszi útját az égen minden nap. A három karikából összetevődő álomfogó a múltat, jelent és a jövőt testesíti meg.
A belső szövetet hálóból, fonalból, vagy állati ínból készítették, sokszor színes vagy színezett alapanyagból, ami az alkotó kreativitását, illetve személyiségét tükrözte. A vörös pamutszál jellemezte leginkább, amelyet vérpipaccsal és vad szilva belső részével színeztek.
Általában gyöngyökkel díszítették és tollakat akasztottak az aljára, úgy, mint napjainkban. A tollak bármilyen madártól származhattak, de általában bagoly vagy sas tollait használták fel. A bagoly a bölcsességet, a sas a bátorságot jelentette. Jellemzően a háló közepéből is indult ki egy toll, ami a levegő minőségét és a légzést szimbolizálta. Az ojibwék úgy tartották, ha gyermekeik látják, hogyan játszik a szél a felfüggesztett álomfogókkal, úgy megtanulják, hogy az élethez mennyire elengedhetetlen a levegő elem.
Feladata és helyes használata:
A háló belső része csapdába ejti a rémálmokat, mint ahogy a pók hálója ejti csapdába áldozatait. Viszont a jó álmok a tollakon keresztül visszajutnak az álmodóhoz. Miután reggel a nap fénye rásüt az álomfogóra, a csapdába ejtett rossz álmok örökre megsemmisülnek.
Nem csak a rossz álmoktól véd, de a rossz gondolatoktól, gonosz szellemektől egyaránt. Egy álom táblának is felfogható, amihez reményt és álmokat csatolhatsz a jövőre nézve, tehát ez egy eszköze annak, hogy emlékeztessen, milyen életet szeretnél kialakítani magadnak, a már említett szimbolikák, illetve további egyéni jelképek felruházásának segítségével.
Álomfogót csak tiszta gondolatok és békés lelkiállapot birtokában lehet elkészíteni, ugyanis amilyen energiákkal készül, olyanok fogják uralni otthonunkat. A hagyomány szerint érdemes elkészítése után az ablakba függeszteni, hogy a Hold (leghatásosabb újhold, vagy telihold idején) rávilágítson éjszaka és erejéből feltöltődhessen.
\ Véghseő Vanda \
