A damaru a dordzséhez és dilbuhoz hasonlóan, egy tibeti szertartás eszköz, mely szintén szimbolikus jelentéssel bír. Formáját tekintve egy homokórára hasonlít. Ma már fából készül a legtöbb, de eredetileg a homokóra formát két, a tetején összeillesztett emberi koponya alkotta. A koponyának csak a felső részeit illesztették össze, így lehetett rá kétoldalt bőrt húzni. Egy meghatározott korú fiú és lány koponya volt hozzá a megfelelő. Számunkra furcsának tűnhet, de fontos tudni, hogy emiatt sosem öltek meg embert és hogy a tibeti buddhizmusban erősen szimbolikus jelentésű a koponya.
A két pólus egysége jelentheti ugyan azt, mint a dordzse és dilbu esetében, amiről már írtunk. Másfelől a koponya jelentheti a mulandóságot is, ami Buddha egyik legfontosabb tanítása és minden buddhista hagyományvonalban nagy hangsúlyt fektetnek rá. Ezen felül jelentheti valaminek a legyőzését, egy negatív érzelmen való felülkerekedést. A buddhizmusban hangsúlyos a három méreg legyőzése, melyek a vágy, a gyűlölet és a nemtudás, amik szenvedésünk alapjai. Találkozhatunk olyan ábrázolással, ahol levágott fejek és koponyák szimbolizálják ezen mérgek legyőzését.
Így érthetőbbé válik, miért használnak efféle szimbólumokat, melyeket nem nehéz félreértelmezni. A rituális alkalmazáson van, hogy a dilbu (ghanta) mellett a dordzse helyett egy damaru jelenik meg és a rituálé alatt mindkettőt megszólaltatják. Ilyenkor a damaru jelenti azt az erőt, amit a dordzse jelképez. Különböző méretű, hasonló dobok vannak, melyek mind más szerepet töltenek be. Ezek közül talán a damaru a legáltalánosabb.
A damaru indiai eredetű hangszer, így a hinduizmusban is használatos eszköz és jelkép. Siva istenhez köthető, neki van a kezében vagy a három ágú szigonyához rögzítve láthatjuk. Siva egyik alakja Nataradzsa, aki a kozmikus táncával pusztítja el a világot, mikor itt az ideje. Az ő kezében is egy damarut láthatunk.
kép forrása: https://www.himalayanart.org/items/717
