A thangka festészet a tibeti buddhista ábrázolás fontos eleme. Amellett, hogy gyönyörű, gondosan elkészített festményekről van szó, elsősorban a vizualizációs istenségek gyakorlataihoz használják őket. A szimbológia szempontjából Indiából ered az ábrázolás, stílusában pedig keveredik benne a kínai illetve nepáli ábrázoló művészet. Több stílus létezik és ritkábban mást is ábrázolhat az istenségeken kívül pl. mandalákat vagy akár történeteket is. Eredete a hetedik századi Nepál.
Az elsajátításához külön iskolák vannak, de a régi időkben főleg szerzetesek és lámák foglalkoztak a thangka festészettel, aminek sok szabálynak kell megfelelnie. Pontosan szerkesztik meg minden részletét a geometria segítségével, ahol még az istenség fejének dőlésszöge is jelentéssel bír. Színekkel először a hátteret festik meg és csak ezután az istenséget, vagy istenségeket és fontos, hogy a szemet hagyják utoljára. Ugyanis a szem ad életet egy ábrázolt alaknak és fontos, hogy minden más már kész legyen mielőtt szemet adunk neki.
A festmény úgy készül el, hogy először kifeszítenek egy vásznat zsinórok segítségével egy fa kerethez. Először a körvonalakat rajzolják meg pontos szerkesztéssel. Hagyományosan a festéket féldrágakövekből készítik. Ezeket porrá őrölik és növényi festékkel, valamint vízzel vegyítik A sötét kék színhez pl. lápisz lazulit használnak. A végén hozzáadnak arany színeket is, ahol kell. Ezek tiszta aranyból készülnek. Mikor a kép elkészült, leszedik a fakeretről és brokáttal díszítik, varrják körbe, ahogy mi is találkozhatunk vele.
Ma már persze sok thangkát vehetünk, amik nem hagyományosan vannak elkészítve és így olcsóbban beszerezhetők, mert nem tartalmaznak pl. aranyat, vagy egyéb drágább hozzávalót.
A végén, ahogy minden szakrális tárgyat használat előtt, egy láma szenteli fel a thangkát.
